A híres mozifilmből, a Bazi nagy görög lagziból már kaphattunk némi információt arról, hogyan is festhet egy vérbeli görög esküvő. De hogy ez a valóságban is így zajlik-e, az rögtön kiderül!

Ahogyan sok más országban is, az esküvő alapját az eljegyzés, a jegygyűrű jelenti. Ezt a pap megáldja egyszer a jegyesség kezdetén, másodjára pedig az esküvőn. A családi körben történő eljegyzésre csak ezután kerülhet sor.

Az esküvő előtt néhány nappal a rokonság megérkezik a lányos házba. Az ara lisztet rostál, amibe a rokonok pénzérméket dobálnak és közben szerencsét kívánnak. Pár nap múlva már az örömanya által készített batyuba dobálják a pénzt, eközben a vőlegény körbejárja a rokonokat, a nőket édességgel, a férfiakat borral kínálja, hogy így vegye rá őket arra, hogy eljöjjenek a lakodalomba. A lányok stafírungja háztartási cikkekből tevődik össze, ezt a hozományt még esküvő előtt megmutatják a vendégeknek.

Általában vasárnap tartják a görögök az esküvőt. Előkészületeiben a rokonok is aktívan részt vesznek, számtalan praktikával, babonával próbálják meg még sikeresebbé, szerencsésebbé tenni a leendő házasságot. Tartanak egy ún. “ágy napot”, amikor a lányok megvetnek egy ágyat a párnak, amit a pap megáld, a vőlegény pedig háromszor összetúrja. A harmadik után már elégedett lesz az ággyal. A nászéjszakára vásárolt hálóinge, papucsot szépen elrendezik, az ágyat teleszórják rózsaszirommal és rizzsel, hogy elősegítsék a termékenységet. Ekkor kisgyerekeknek kell ráülni, és amilyen nemű gyerek ül le először az ágyra, olyan lesz a pár első gyermeke is.

Az ünnepség zászlófelvonással veszi kezdetét, amire a vőlegény családjának házánál kerül sor. Az egész nap ceremóniamestere a vőfély, azaz a Kumbaros. Innen indulnak a menyasszony házához, ahol megtörténik az ara kikérése, a vőfély pedig elindul a menyasszonnyal a templom felé. A vőlegény és a rokonság követi őket zeneszó kíséretében.

A görög egyházi szertartás elengedhetetlen kelléke a korona, azaz a stefana, amit külön erre az alkalomra készített tálcán vagy dobozban tárolnak. A templomban a pap előtt a vőfély helyezi rá a szalaggal összekötött koronákat a vőlegény és a menyasszony fejére, háromszor megcseréli őket, majd háromszor körbevezeti a párt az oltár körül, végül leveszi fejükről a koronát.

A hármas számnak tehát fontos szerepe jut a görög esküvői hagyományokban, a szentháromságot szimbolizálja. Ezután elhangzik a papi áldás, majd a gyűrűhúzás, ami szintén háromszor történik meg. Gyertyát gyújtanak, három korty bort isznak a közös kupából, jelképezvén, hogy ettől kezdve mindent megosztanak egymással. A pár a szertartás alatt meg sem szólal, mert a görögök szerint nincs szükség fogadalomra, az elkötelezettséget kellőképpen jelzi az is, hogy a pár együtt megjelenik a templomban.

A lakodalom már késő délután kezdődik és a másnapi reggeli jelenti a végét.

A lakodalmi fogások között általában tengergyümölcsei szerepelnek, az ital pedig jellemzően bor és ouzo, tsipouro. A klasszikus esküvői torta birsből készül mézzel és szezámmaggal. A zene egész este és éjjel szól, a táncot a Kumbaros nyitja meg, utána perdülnek táncra a vendégek. Ezt a táncba csalogató szerepet az este során egyszer mindenkinek be kell töltenie.

A görögöknél a tipikus lakodalmi tánc a Kalamatianos-nak nevezett körtánc, melynek közepén a menyasszony van. A vendégek egy része az ara körül táncol, míg mások tányérokat törnek, pénzt dobálnak, a hagyomány szerint ezzel hoznak szerencsét a házasságra. A lakodalomban résztvevőktől megkívánják az aktivitást, cserébe pedig azért, hogy részt vettek a játékokban, távozáskor páratlan számú cukorba mártott mandulás cukrot kapnak.

A lakodalom végén az ifjú házasok a férj házába mennek, ahol újból felvonják a zászlót, immár az új asszony tiszteletére. A fiatal feleség ekkor vasdarabokat szór a tetőre, hogy erő és stabilitás jellemezze a házasságukat.

A görögökre tehát valóban jellemző a nagy felhajtás, ha esküvőről van szó. A legtöbb esküvői szokást a görögök még ma is aktívan gyakorolják.